Ükök egy sötét szobába, rád várok de hiába.
Nem lettél enyém hiába küzdöttem, De minek? folyton ezt kérdeztem.
Szemem könnyes, kezem véres, szerelmes vagyok, ez nem lehet kétes.
Nem vártam sokat, csak annyit, hogy szeress, s ha rád nézek, te rámnevess.
Ülök és dúdolok egy dalt, keserű az élet, és ez már fogva tart.
Nemtudok mit mondani, semmit nem tehetek,
véres kézzel síró szemmel írom, hogy szeretlek.